"Az dühít, amikor nyakra-főre kérik a bocsánatot amiatt, hogy valamit megszagoltatnak velem, közben aztán rájönnek, hogy nem érzem…"
“Én el sem tudnám képzelni az életemet illatok nélkül” – mondtam Andreának, amikor kiderült, hogy nem érzi sem a szagokat, sem az illatokat. Csak mosolygott, hogy mindenki ezt mondja neki, amikor megtudja, hogy mi a helyzet… Már hozzászokott ehhez az állapothoz, és egyelőre nem is szándékszik változtatni rajta.
Mi az oka annak, hogy nem érzed az illatokat?
– Hároméves koromban volt egy polip meg egy mandula műtétem. Nem gyerekorvos műtött. Feltételezem, hogy az ő hibájából történt, hiszen az ízeket érzem. És ha születési hiba lenne, akkor azokat sem érezném. Ez így van. Azoknak az embereknek, akik nem érzik az illatokat, nagy részük az ízeket sem érzi. Ebből gondolom, hogy az orvosi műhiba felelős a történtekért.
Mikor, hogyan jöttél rá? Hogy fogadtad?
– Mivel az ember hároméves korától kezd emlékeket “őrizni”, és pechemre engem éppen ebben az időszakban műtöttek, ezért emlékeim sincsenek. Amióta az eszemet tudom, nem érzek illatokat/szagokat. Tulajdonképpen rá sem kellett jönnöm, belém ivódott. Mintha természetes lenne. Egyáltalán nem zavart… Egészen 18 éves koromig. Nem tudom, miért éppen akkor kezdtem másképp gondolkodni erről az egészről, hisz addig is készségesen mesélte mindenki, hogy milyen kár, vagy éppen milyen szerencsés vagyok emiatt.
Különben 10 éves koromban mondtam el a szüleimnek. Addig senki sem tudott róla. Amikor valamit megmutattak, hogy megszagoljam, csak bólogattam, hogy valóban milyen jó/rossz az illata. Nem akartam, hogy tudják, mert éreztem, hogy orvoshoz fognak járatni és kezdődik a faggatás, hogy miért nem szóltam eddig. Aztán egyszer kicsusszant a számon. Persze először nem hitték el. Aztán mégis… és kezdődtek az orvosok. Adtak cseppeket plusz 0,1 % esélyt a gyógyulásomnak. Semmire nem mentem velük.
Hiányoznak-e neked az olfaktív élmények?
– Említettem már, hogy 18 éves voltam, amikor először gondoltam arra: mi lenne, ha mégis éreznék. Jobb lenne-e vagy rosszabb? Azóta sem tudom eldönteni… Igaz, hogy különleges ez az állapot, de azért mégis kimaradok valamiből – úgy érzem.
Gondoltál-e már arra, hogy meggyógyíthatnának?
– Persze. Úgy hallottam, külföldön műtéttel már lehetséges helyrehozni ezeket a problémákat. Sokszor átvillan az agyamon, hogy megtehetném. De amint mondtam: nem tudom eldönteni, hogy legyen. Egyelőre (szerencsére?) úgysincs annyi pénzem, amennyivel helyrepofoztathatnám magam. Majd ha lesz, elkezdek komolyabban gondolkodni a műtéten, addig is élvezem ezt az állapotot.
Minek az illatát, szagát szeretnéd leginkább érezni?
– Hmm… Első helyen áll az ember testszaga. Nem másért, csak úgy hallottam, hogy egyes esetekben vonzó lehet… Második helyen a föld illata zápor után, aztán a sült hagyma és a vanília illata. Virágok közül a frézia illatát szeretném leginkább érezni. Ez a kedvencem. Ó és a dohszag, meg a könyvek illata is vonz.
Hogy képzeled el az illatokat?
– Mindig az ízeket veszem alapul. Azokhoz hasonlítom. Ízes levegő – így is mondhatnám. Mi van akkor, ha nincs íz változata annak a bizonyos illatnak/szagnak? Na, ilyenkor vagyok bajban. Talán színeket rendelek hozzá, de inkább érzéseket, hangulatokat.
Mit tudsz az illatokról/szagokról?
– Ez nagyon érdekes, mert havonta legalább egy új dolgot megtanulok az illatokkal kapcsolatban. Van, amikor többet is. Ami viszont a leginkább meglepett, az az emberi izzadtság szaga. Annyira negatívnak van beállítva, hogy a be nem avatottak számára (lásd: jómagam) teljesen ellenszenves, undorító, kellemetlen. Pedig (néha) egyáltalán nem az, sőt. Őseink ez alapján választottak partnert maguknak. Legalábbis sokat nyomott a latban. Tetszik nekem a jellegzetessége, hogy olyan, mint az ujjlenyomat: nincs két egyforma belőle. Én legalábbis így képzelem el.
Az emberek nagy többsége érzi az illatokat. Emiatt biztosan gyakran megfeledkeznek arról, hogy te nem. Zavar ez téged?
– Egyáltalán nem. Inkább az dühít, amikor nyakra-főre kérik a bocsánatot amiatt, hogy valamit megszagoltatnak velem, közben aztán rájönnek, hogy nem érzem… Egyszer például az egyik barátnőmtől illatos rudakat kaptam születésnapomra, mert megfeledkezett erről az egészről. Egyáltalán nem haragudtam meg érte, sőt! Ilyen ajándékom még sose volt, hogyne örültem volna neki! Mondtam is, hogy nem kell bocsánatot kérnie ezért, mert bármilyen hülyén hangzik is, én örülök az ajándékának.
Hogy vásárolsz parfümöt?
– Sokszor gondoltam arra, hogy összehozok egy olyan találkozót, amelyen ott lesznek azok az emberek, akik a legjobban ismernek, hogy meg tudják mondani, melyik illat illik hozzám a leginkább. Még nem jött össze. Legutóbb például az öcsém vett nekem parfümöt. Ő ismer engem a legjobban, ismeri az ízlésemet, tehát megbízhatok benne.
Üzensz valamit azoknak, akik érzik az illatokat/szagokat?
– Inkább kérdeznék. Előfordult-e már velük, hogy a púr testszag vonzotta őket, nem a parfüm illata?
Kérdezett: ba. (forras: http://cityzen.transindex.ro/)
