2012. augusztus 8., szerda

hétköznapok.illatok.1.

Anyu elküldött vásárolni. Óceán illatú öblítőt kellett (volna) vennem. Már a lépcsőházban mosolyogtam: óceán illatú... Ó ce á?á?á?n. De kérdem én: egy székely leány(ka) mi a csudáért kell ilyen kékességes egzotikumokba keveredjen?! Pláne ha még a tengert se látta, nemhogy... na mindegy. És akkor megvizsgáltam a másik felölről is a dolgot: anélkül, hogy bármiféle földrajzi vagy nemzeti micsodákat kevertem volna össze. Ha engem kérdez, én azt mondom legyen fenyőillatú vagy frisslevegős. De engem nem kérdezett senki. Én szólítottam meg az elárusító nőt: - Óceánillatú öblítője van-e? - Nemtom. Mekkee szagóni őket. - Há' igen, csak én nem érzem az illatokat. (Nem tudom miért nem mertem ránézni a tekintetére. Talán mert magyarázni kellett volna, és amúgyis hüjének nézett szerintem, tehát jobbnak láttam az öblítők között keresgélni.) - Bözse, van óceánillatúd? - Há' ott ami ki van rakva azok közül lehet válllogatni, más nincs. - A kékeket nézze, azok hasonlítanak a legjobban az óceánhoz. - Na jó, akkor ezt a kéket kérem. (Rámutattam egy világoskékre, amin azt írta "Fresh Sky") Anyukám nem tud angolul. De nem is érdekli, csak a kékség. Amikor felvittem és elmondtam neki, hogy 18 lej volt és 2 litres, csak annyit jegyzett meg: akkor most hónapokig fogunk óceánba járni... Ráhagytam. És azt kívántam bárcsak feltalálnák a fenyőillatú öblítőt.