illatszer és egyéniség

hogy hogynem, egyszer csak rábukkantam a Nők enciklopédiájának első kötetére (special thanks for blanka). persze, hogy az első amire lecsaptam a tartalomjegyzékben, az a szépségápolás volt, ennek is az illatszerek alcíme és még ennek is az illatszer és az egyéniség című "alegysége". Ilyen kategóriákkal még senki sem szembesített. nem húzom az időt, idézem szó szerint:

"Az illatszer kiválasztása legszigorúbban egyéni. (!!!!) Ha valamilyen parfüm megtetszik nekünk, még nem biztos, hogy rajtunk is kellemes illatú lesz.  A jól kiválasztott illatszer a jól ápolt test egyéni szagával együtt ad kellemes illatkompozíciót (:). Az illatszereket három nagy csoportba sorolhatjuk. Az egyik (a leghalkabb) erdőre, mohára emlékeztet, a másik (közepes) virágillatot - rózsa, jázmin - és édes szagú gyümőlcsöket - barack - idéz, a harmadik (hangos) csípős, néha fanyar fűszeres összetételű, mint citrom és a keleti fűszerek.

Csendes, finom megjelenésű egyéniség lágy, meleg illatú parfümöt használjon, tehát a halk csoportot. Az erősen nőies típusú nő a virágillatokat, a közepeset. A fwaa, modern élénktípusok használhatják a hangos, éles szagú, csípős parfümöket.

Szabadban sportoknál, kirándulásoknál a friss élénk kölnivizek, a levendulaszagú vagy bergamottszagú toalettvizek ajánlatosak.

vigyázni kell azonban arra, hogy az összes kozmetikumok bizonyos fokig illatosítottak, ezért az illatszernek és például a szappannak vagy a púdernek nem szabad egymást ütnie. Természetesen az illatszer jóval erősebb szagú, és így csaknem elnyomja a kozmetikai készítmények szagát. Erre mosakodás után is gondolni kell, mert a jól rögzített illatszerek, különösen a parfümök annyira megtapadnak, hogy csak alapos szappanozás és öblítés tünteti el az illatot."

röviden, velősen megmondta.

(spesl tenksz ögen end ögen for blanka!!!!)

forrás tehát: Nők enciklopédiája,I. kötet (második, lényegéében változatlan kiadás) Minerva kiadó, Budapest, 1968 (!!!!!!), főszerk: Lukács Ernőné.

nagyon fincsi olvasmány, ajánlom mindenkinek :)

Feromon party

Van úgy, hogy azért nem nézem meg a kenyeremre kenendő anyag összetevőit, mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy hány darab és hány féle ee betűvel mérgezem magam. Csak nyelek. Így nagyobb az esélye annak, hogy jólesik (akár a kőolajszármazékból készült) margarinos-baracklekváros kenyér.Máskor nem bírok ellenállni, vagy csupa unalomból kezdem olvasni hogy adalék-anyag így, tartósítószer úgy.

Az illatokkal is pont ugyanez van. Néha próbálom visszafogni magam, hogy ne legyek már olyan kíváncsi például arra, hogy ha a hagyma büdös, miért van Jó! Illata! amikor sül/pergelődik… Vagy hogy milyen illata van a kedvenc könyvemnek, vagy a saját bőrömnek. Vagy a gáznak, hogy véletlenül se robbantsak semmit. Legtöbbször nem tudok ellenállni. Ahogy ma sem sikerült. Hallottam a rádióban, hogy Berlinben feromon partit rendeztek. Nemhogy elkezdtem kívánkozni Berlinbe, hanem egyenesen az az ötletem támadt, hogy lehetne egy ilyen témájú PR partyt szervezni. Például. Annak ellenére, hogy én az ilyesmihez hozzá sem tudnék szagolni. A reakciókra annál kíváncsibb lennék.

Pofon egyszerű az egész. Íme:

1.       A jelölteknek három éjszakán keresztül ugyanabban a fehér pólóban kell aludniuk. Ezt beletenni egy zacskóba és odaadni a szervezőknek. (Természetesen a party előtt – akár pár nappal is)

2.       A szervezők számokat írnak minden zacskóra rózsaszín papírral jelölve a lányok pólóit, kékkel a fiukét.

3.       A partyra való belépéskor a felcímkézett zacskókból lehet válogatni szimat szerint.

4.       Ha valakinek megtetszik valamelyik darab, lefényképezheti magát vele (a pólóval). Ezt a fotót a kivetítőn lehet majd látni.

5.       A rendezvényt követően a fotók felkerülnek a party facebook oldalára arra az esetre (is), hogy ha valaki valamit elmulasztott, legyen lehetősége pótolni.

Na? Ki próbálná ki?

csak azt akartam mondani, hogy.

... az, ahogyan ma esett... valaki látta? érezte? hallotta? szagolta?... azt fotózni lett volna érdemes leginkább, vagy minimum megszaglászni, de mindkettő körülményes lett volna ...nekem pláne... tehát maradnak a szavak. röviden, velősen, szinte tényszerűen. vagyok: én, a forgószék amin ülök, az iroda (olyan régi, bérházban, tudod, az a tágas fajta, ahová igazán jó bemenni), két ablak (ami a szépen kitakarított kertünkre néz), madárcsicsergés helyett pedig ... van ez a szám (oliver koletzki+fran: smile), napsütés (a kedvencem, amikor már késő délután van, lemenőben a nap sminden), és persze esőcseppek. olyan nyári záporosak. ... csak azt akartam mondani, hogy milyen szépen esett ma az eső.

A legeslegszomorúbb: amikor pont Őt nem

Tíz évesen még nem érdekel, ha nem érzed a virágok illatát (rájuk nézel, s elképzeled. Slussz, problém megoldva.) vagy a kedvenc ételedét, italodét (megkóstolod, s csókolom). De amikor magadhoz illő parfümöt vagy tusfürdőt akarsz vásárolni és nem érzed, hogy miről is van szó tulajdonképpen (ezt is megkóstolhatod például, de az nem az igazi), olyankor kettőt tehetsz: 1. kikéred mások véleményét. Persze mindenkinek más a véleménye. Ami egyik barátod szerint illik hozzád, az a másik szerint olyan távol áll tőled, hogy… ihaj. 2. A csomagolás alapján tájékozódsz. De mi van ha igaz a mondás, miszerint a könyvet nem a borítójáról stb.? Na itt kezdődik a bibi. Ez az a pillanat, amikor először felháborodsz (kire is vagy mérges?...), aztán elszomorodsz és végül jön az a bizonyos hármas számú, amiről nem is gondoltad, hogy. Úgy döntesz, hogy nem leszel hajlandó parfümöt viselni. Nem fogsz olyasmivel „illatozni” amiről nem tudod, hogy mi az. S tusfürdőből is olyat választasz, aminek a színe tetszik, és a leírás is passzol valamelyest hozzád (erről a későbbiekben). Nem is gondolnád, de lehet ennél is rosszabb. Kíváncsiságod már nemcsak az illatszerekre, ételekre, virágokra terjed ki, hanem olyan másfajta jelenségekre, mint például: a könyvek illata, a talajé nyári zápor után, a sült hagymáé, a frissen vágott fáé, a friss levegőé, a szobádé, a saját illatod és az ő… az Ő illata is elkezdi piszkálni a fantáziádat, de hiába: NEM ÉRZED. Tarthatod igazságtalanságnak, átverésnek, rossz viccnek vagy rémálomnak, a dolog úgysem változik: ő „érezhet téged”, te nem „érezheted őt”. S ez a legeslegszomorúbb mind közül: amikor pont Őt nem.

hétköznapok.illatok.1.

Anyu elküldött vásárolni. Óceán illatú öblítőt kellett (volna) vennem. Már a lépcsőházban mosolyogtam: óceán illatú... Ó ce á?á?á?n. De kérdem én: egy székely leány(ka) mi a csudáért kell ilyen kékességes egzotikumokba keveredjen?! Pláne ha még a tengert se látta, nemhogy... na mindegy. És akkor megvizsgáltam a másik felölről is a dolgot: anélkül, hogy bármiféle földrajzi vagy nemzeti micsodákat kevertem volna össze. Ha engem kérdez, én azt mondom legyen fenyőillatú vagy frisslevegős. De engem nem kérdezett senki. Én szólítottam meg az elárusító nőt: - Óceánillatú öblítője van-e? - Nemtom. Mekkee szagóni őket. - Há' igen, csak én nem érzem az illatokat. (Nem tudom miért nem mertem ránézni a tekintetére. Talán mert magyarázni kellett volna, és amúgyis hüjének nézett szerintem, tehát jobbnak láttam az öblítők között keresgélni.) - Bözse, van óceánillatúd? - Há' ott ami ki van rakva azok közül lehet válllogatni, más nincs. - A kékeket nézze, azok hasonlítanak a legjobban az óceánhoz. - Na jó, akkor ezt a kéket kérem. (Rámutattam egy világoskékre, amin azt írta "Fresh Sky") Anyukám nem tud angolul. De nem is érdekli, csak a kékség. Amikor felvittem és elmondtam neki, hogy 18 lej volt és 2 litres, csak annyit jegyzett meg: akkor most hónapokig fogunk óceánba járni... Ráhagytam. És azt kívántam bárcsak feltalálnák a fenyőillatú öblítőt.

színescerka

Ahhoz, hogy megtudjam: a színescerkáknak is van illatuk, KELLETT: 2db esős délután, szándék (ami arra irányul, hogy az ember akarjon Többet! kihozni az esős délutánokból, mint általában), (opcionális:) egy társ, aki segít neki feltett szándékában. Az első esős délután volt az, amelyiken szándékomban állt kiszínezni illusztrációimat, de nem volt mivel. Azt mondják, az élet ott kezdődik, ahol a komfort zónának véget ér. Nekem bizony kényelmes lett volna egész délután filmet nézve ücsörögni a szobámba, de akkor mi lesz az élettel?... Tehát Bé volt az, akit meghívtam egy doboz színescerka megvásárlására. Készségesen bevállalta. Menetelve a vizes járdán, mindenféléről beszélgettünk a papírbolt fele. Amikor bementünk Bé felsóhajtott, hogy milyen jó illat van ott. Aztán megvettem a doboz tizenkétszínű herlitzt. Amint kifizettem, nagy meglepetésemre Bé kikapta a kezemből, felpattintotta a doboz tetejét és elkezdte szagolgatni a cerkákat. Azt mondta nagyon szereti... Most a második esős délutánon vagyunk, amikor mindezt írom és közben azon töprengek: vajon a színek azok amik illatoznak vagy a fa, vagy a kettő egyszerre?

tanulság - november

ma megtanultam, hogy létezik frissen mosott hajszag.