A legeslegszomorúbb: amikor pont Őt nem

Tíz évesen még nem érdekel, ha nem érzed a virágok illatát (rájuk nézel, s elképzeled. Slussz, problém megoldva.) vagy a kedvenc ételedét, italodét (megkóstolod, s csókolom). De amikor magadhoz illő parfümöt vagy tusfürdőt akarsz vásárolni és nem érzed, hogy miről is van szó tulajdonképpen (ezt is megkóstolhatod például, de az nem az igazi), olyankor kettőt tehetsz: 1. kikéred mások véleményét. Persze mindenkinek más a véleménye. Ami egyik barátod szerint illik hozzád, az a másik szerint olyan távol áll tőled, hogy… ihaj. 2. A csomagolás alapján tájékozódsz. De mi van ha igaz a mondás, miszerint a könyvet nem a borítójáról stb.? Na itt kezdődik a bibi. Ez az a pillanat, amikor először felháborodsz (kire is vagy mérges?...), aztán elszomorodsz és végül jön az a bizonyos hármas számú, amiről nem is gondoltad, hogy. Úgy döntesz, hogy nem leszel hajlandó parfümöt viselni. Nem fogsz olyasmivel „illatozni” amiről nem tudod, hogy mi az. S tusfürdőből is olyat választasz, aminek a színe tetszik, és a leírás is passzol valamelyest hozzád (erről a későbbiekben). Nem is gondolnád, de lehet ennél is rosszabb. Kíváncsiságod már nemcsak az illatszerekre, ételekre, virágokra terjed ki, hanem olyan másfajta jelenségekre, mint például: a könyvek illata, a talajé nyári zápor után, a sült hagymáé, a frissen vágott fáé, a friss levegőé, a szobádé, a saját illatod és az ő… az Ő illata is elkezdi piszkálni a fantáziádat, de hiába: NEM ÉRZED. Tarthatod igazságtalanságnak, átverésnek, rossz viccnek vagy rémálomnak, a dolog úgysem változik: ő „érezhet téged”, te nem „érezheted őt”. S ez a legeslegszomorúbb mind közül: amikor pont Őt nem.

hétköznapok.illatok.1.

Anyu elküldött vásárolni. Óceán illatú öblítőt kellett (volna) vennem. Már a lépcsőházban mosolyogtam: óceán illatú... Ó ce á?á?á?n. De kérdem én: egy székely leány(ka) mi a csudáért kell ilyen kékességes egzotikumokba keveredjen?! Pláne ha még a tengert se látta, nemhogy... na mindegy. És akkor megvizsgáltam a másik felölről is a dolgot: anélkül, hogy bármiféle földrajzi vagy nemzeti micsodákat kevertem volna össze. Ha engem kérdez, én azt mondom legyen fenyőillatú vagy frisslevegős. De engem nem kérdezett senki. Én szólítottam meg az elárusító nőt: - Óceánillatú öblítője van-e? - Nemtom. Mekkee szagóni őket. - Há' igen, csak én nem érzem az illatokat. (Nem tudom miért nem mertem ránézni a tekintetére. Talán mert magyarázni kellett volna, és amúgyis hüjének nézett szerintem, tehát jobbnak láttam az öblítők között keresgélni.) - Bözse, van óceánillatúd? - Há' ott ami ki van rakva azok közül lehet válllogatni, más nincs. - A kékeket nézze, azok hasonlítanak a legjobban az óceánhoz. - Na jó, akkor ezt a kéket kérem. (Rámutattam egy világoskékre, amin azt írta "Fresh Sky") Anyukám nem tud angolul. De nem is érdekli, csak a kékség. Amikor felvittem és elmondtam neki, hogy 18 lej volt és 2 litres, csak annyit jegyzett meg: akkor most hónapokig fogunk óceánba járni... Ráhagytam. És azt kívántam bárcsak feltalálnák a fenyőillatú öblítőt.

színescerka

Ahhoz, hogy megtudjam: a színescerkáknak is van illatuk, KELLETT: 2db esős délután, szándék (ami arra irányul, hogy az ember akarjon Többet! kihozni az esős délutánokból, mint általában), (opcionális:) egy társ, aki segít neki feltett szándékában. Az első esős délután volt az, amelyiken szándékomban állt kiszínezni illusztrációimat, de nem volt mivel. Azt mondják, az élet ott kezdődik, ahol a komfort zónának véget ér. Nekem bizony kényelmes lett volna egész délután filmet nézve ücsörögni a szobámba, de akkor mi lesz az élettel?... Tehát Bé volt az, akit meghívtam egy doboz színescerka megvásárlására. Készségesen bevállalta. Menetelve a vizes járdán, mindenféléről beszélgettünk a papírbolt fele. Amikor bementünk Bé felsóhajtott, hogy milyen jó illat van ott. Aztán megvettem a doboz tizenkétszínű herlitzt. Amint kifizettem, nagy meglepetésemre Bé kikapta a kezemből, felpattintotta a doboz tetejét és elkezdte szagolgatni a cerkákat. Azt mondta nagyon szereti... Most a második esős délutánon vagyunk, amikor mindezt írom és közben azon töprengek: vajon a színek azok amik illatoznak vagy a fa, vagy a kettő egyszerre?