2012. október 11., csütörtök

A legeslegszomorúbb: amikor pont Őt nem

Tíz évesen még nem érdekel, ha nem érzed a virágok illatát (rájuk nézel, s elképzeled. Slussz, problém megoldva.) vagy a kedvenc ételedét, italodét (megkóstolod, s csókolom). De amikor magadhoz illő parfümöt vagy tusfürdőt akarsz vásárolni és nem érzed, hogy miről is van szó tulajdonképpen (ezt is megkóstolhatod például, de az nem az igazi), olyankor kettőt tehetsz: 1. kikéred mások véleményét. Persze mindenkinek más a véleménye. Ami egyik barátod szerint illik hozzád, az a másik szerint olyan távol áll tőled, hogy… ihaj. 2. A csomagolás alapján tájékozódsz. De mi van ha igaz a mondás, miszerint a könyvet nem a borítójáról stb.? Na itt kezdődik a bibi. Ez az a pillanat, amikor először felháborodsz (kire is vagy mérges?...), aztán elszomorodsz és végül jön az a bizonyos hármas számú, amiről nem is gondoltad, hogy. Úgy döntesz, hogy nem leszel hajlandó parfümöt viselni. Nem fogsz olyasmivel „illatozni” amiről nem tudod, hogy mi az. S tusfürdőből is olyat választasz, aminek a színe tetszik, és a leírás is passzol valamelyest hozzád (erről a későbbiekben). Nem is gondolnád, de lehet ennél is rosszabb. Kíváncsiságod már nemcsak az illatszerekre, ételekre, virágokra terjed ki, hanem olyan másfajta jelenségekre, mint például: a könyvek illata, a talajé nyári zápor után, a sült hagymáé, a frissen vágott fáé, a friss levegőé, a szobádé, a saját illatod és az ő… az Ő illata is elkezdi piszkálni a fantáziádat, de hiába: NEM ÉRZED. Tarthatod igazságtalanságnak, átverésnek, rossz viccnek vagy rémálomnak, a dolog úgysem változik: ő „érezhet téged”, te nem „érezheted őt”. S ez a legeslegszomorúbb mind közül: amikor pont Őt nem.