házi készítésű illatis, hangulatis.

igen. citromosbanánosmandulás. igen. (köszönet kocsis kittynek)

nem illat, de hangulat

hot hot summer where are you???

Ha az előzőbe kicsit voltam benne, ebben nyakig... vagy fordítva? - mért is fontos ez? kinek? NEKEM:) Valamiért fontosnak érzem elmondani, bár tudom, hogy általában tudjátok, hogy ha valaki "megjegyez" valamit (az én esetemben közzétesz), akkor annak - nagy valószínűséggel - ő is része. én mégis fontosnak tartom megjegyezni: :)

...

Pretty from Elizabeth Arden

(talán egy kicsit én is benne vagyok. egy kicsit:)

Emily Dickinson: Gyöngybe vájt kehelyből iszom... I taste a liquor never brewed

Gyöngybe vájt kehelyből iszom
Sosem párolt italt,
Rajna minden borkádja sem
Csordít ily alkoholt.

A szél az, mely fejembe szállt,
A harmat részegít,
Olvadt kékség kocsmáiban
Tántorgok nyáron át.

Már kidobja a beszeszelt
Méhet a liliom,
A lepke is torkig nyakalt,
De én még, még iszom!

Szeráfok hósipkája int
S ablakban mind a szent,
Hogy lássák a kis korhelyt
A Napnak dőlni lent.

/Ford.: Tótfalusi István/


I taste a liquor never brewed,
From tankards scooped in pearl;
Not all the vats upon the Rhine
Yield such an alcohol!

Inebriate of air am I,
And debauchee of dew,
Reeling, through endless summer days,
From inns of molten blue.

When landlords turn the drunken bee
Out of the foxglove's door,
When butterflies renounce their drams,
I shall but drink the more!

Till seraphs swing their snowy hats,
And saints to windows run,
To see the little tippler
Leaning against the sun!

egyetlen

Abban a paradox helyzetben vagyok, amely orvosi műhibából történt. Három éves korom óta gyógyíthatatlan adottsággal rendelkezem, ami valójában a szagok és illatok, egyáltalán bármiféle olfaktív élmény hiányában nyilvánul meg és teljesen egyedi (+gyógyíthatatlan). Ráadásul: abszolút kellemetlen. Ezzel bevezettelek egy "tulajdonságomba" és megadtam a lehetőséget rá, hogy a most következő kellemetlenségeket (A szagokat!) ezúttal másképp értelmezd.

Ma. Az osztályterem előtt állok. Ahogy az ajtó felé közeledem érzem, hogy valami nem úgy történik ahogyan normálisan szokott. Elindulok. Eközben az a furcsa érzés kerített hatalmába, ami akkor jeletkezik amikor deja-vu m van. Ilyenkor mindig tudom mi miután következik (csak azt nem hogy miért) és képtelen vagyok másképp cselekedni. Miközben tudatom lemerevedik a ténytől, hogy kénytelen engedelmeskedni annak a bizonyos hatalomnak, valami folyton mondogatja: "még ne fejeződjön be", "még nem teljesedett ki, nem lehet vége" -mintha csak arra gondolnék, hogy minél tovább tart, annál nagyobb esélye lenne annak, hogy megfejtem: mi, honnét, hová, miért. Mindez másodpercek töredéke alatt - természetesen.

Ma is így történt. Ahogy átléptem a küszöböt, ami a folyosó megszokott légkörét elválasztotta az osztályterem ismeretlen újszerűségtől: bekövetkezett az amire soha életemben nem számítottam. A terem fülledt és elhasznált levegője, mintha fizikai lényem teljes egészét el akarná árasztani. A jelenség egyértelmű volt, bár nekem, mint be nem avatott - addig teljesen kívülálló szemlélőnek - valóban szokatlan és újszerű. Körülöttem mindenki savanyodott, undorodó pofákat vágott. Én? - magam sem tudom eldönteni miféle érzések kavarogtak bennem. Valóban engem is nyomasztott a szag, de az a paradicsomi állapot, hogy valami olyan adatik meg neked, amire soha nem számítottál... -fölülmúl mindent. Muszáj volt megismételnem az aktust: kimentem az osztályteremből. A küszöbtől pontosan öt lépésnyire megálltam egy percre, aztán elindultam. Készen álltam átlépni a küszöböt. Mélyet szippantottam az áporodott levegő legsűrűbbjéből és próbáltam elraktározni valahová nagyon mélyre. Ki tudná megmondani mikor találkozom legközelebb hasonlóval?... (Az orvosok szerint soha.)

csodálatos volt.

Red Is...

Red Is..., by Franiuk.

 

érezni a mozgást, a megkavart levegő

hűs kavargását. a mozgást. meg kellett 

ismételnem. a friss női forróságot, a port

kavaró vörös által finoman megszórva.

Lila és aranysárga

Adatokra, információkra alapozott bejegyzés szeretett volna lenni, de a kifejezés egyetlen blogban fordul elő, ott is csak utalásszinten. Vajon létezik-e az, amire a keresett szó nem található?

Arról beszélek, ami alapjáraton: semmi máshoz nem hasonlítható érzés, ájulásszerű, esetleg sikítós-könnyezős, vagy csak nyugodt boldogság. Állítólag a nőknek ehhez mindenféle extra kell, meg sokszoros odafigyelés, miegymás. Én vagyok-e különlegesebb helyzetben, vagy ez csak a cosmós nép- és nőhülyítés, nem tudom. Sosem volt szükségem két-három órás előzményekre, sőt. Mondhatni gyakori vendég nálam, nem kell külön meghívó, sem ünnepélyes alkalom vagy teríték.

Ez viszont teljesen új, sohasem hallottam ilyenről. Mindössze kétszer tapasztaltam. Hirtelen lepett meg a lila virág és az aranysárga mindenség. Kiakasztott, percekig kapkodtam a levegőt. A puszta látványtól zsibbadtam, kapaszkodtam, közben meg egyszer lila volt, máskor aranysárga.

Arról beszélek, amit szeretnék szinesztéziás orgazmusnak nevezni, de nem tudom, lehet-e.




 Forrás: valakimás.