egyetlen

Abban a paradox helyzetben vagyok, amely orvosi műhibából történt. Három éves korom óta gyógyíthatatlan adottsággal rendelkezem, ami valójában a szagok és illatok, egyáltalán bármiféle olfaktív élmény hiányában nyilvánul meg és teljesen egyedi (+gyógyíthatatlan). Ráadásul: abszolút kellemetlen. Ezzel bevezettelek egy "tulajdonságomba" és megadtam a lehetőséget rá, hogy a most következő kellemetlenségeket (A szagokat!) ezúttal másképp értelmezd.

Ma. Az osztályterem előtt állok. Ahogy az ajtó felé közeledem érzem, hogy valami nem úgy történik ahogyan normálisan szokott. Elindulok. Eközben az a furcsa érzés kerített hatalmába, ami akkor jeletkezik amikor deja-vu m van. Ilyenkor mindig tudom mi miután következik (csak azt nem hogy miért) és képtelen vagyok másképp cselekedni. Miközben tudatom lemerevedik a ténytől, hogy kénytelen engedelmeskedni annak a bizonyos hatalomnak, valami folyton mondogatja: "még ne fejeződjön be", "még nem teljesedett ki, nem lehet vége" -mintha csak arra gondolnék, hogy minél tovább tart, annál nagyobb esélye lenne annak, hogy megfejtem: mi, honnét, hová, miért. Mindez másodpercek töredéke alatt - természetesen.

Ma is így történt. Ahogy átléptem a küszöböt, ami a folyosó megszokott légkörét elválasztotta az osztályterem ismeretlen újszerűségtől: bekövetkezett az amire soha életemben nem számítottam. A terem fülledt és elhasznált levegője, mintha fizikai lényem teljes egészét el akarná árasztani. A jelenség egyértelmű volt, bár nekem, mint be nem avatott - addig teljesen kívülálló szemlélőnek - valóban szokatlan és újszerű. Körülöttem mindenki savanyodott, undorodó pofákat vágott. Én? - magam sem tudom eldönteni miféle érzések kavarogtak bennem. Valóban engem is nyomasztott a szag, de az a paradicsomi állapot, hogy valami olyan adatik meg neked, amire soha nem számítottál... -fölülmúl mindent. Muszáj volt megismételnem az aktust: kimentem az osztályteremből. A küszöbtől pontosan öt lépésnyire megálltam egy percre, aztán elindultam. Készen álltam átlépni a küszöböt. Mélyet szippantottam az áporodott levegő legsűrűbbjéből és próbáltam elraktározni valahová nagyon mélyre. Ki tudná megmondani mikor találkozom legközelebb hasonlóval?... (Az orvosok szerint soha.)

csodálatos volt.