nem illat, de hangulat

hot hot summer where are you???

Ha az előzőbe kicsit voltam benne, ebben nyakig... vagy fordítva? - mért is fontos ez? kinek? NEKEM:) Valamiért fontosnak érzem elmondani, bár tudom, hogy általában tudjátok, hogy ha valaki "megjegyez" valamit (az én esetemben közzétesz), akkor annak - nagy valószínűséggel - ő is része. én mégis fontosnak tartom megjegyezni: :)

...

Pretty from Elizabeth Arden

(talán egy kicsit én is benne vagyok. egy kicsit:)

ősz.

classique

allergia.

Már az ősszel megmutatkozott és azt hittem, hogy el fog múlni. Gyanús volt, mikor több ideig náthás voltam, mindenféle ok nélkül. Aztán vettem olyan nazális kidugaszolót, aminek köszönhetően tudtam lélegezni, egészen kellemesen.

A tünetek, amúgy: taknyom-nyálam folyik, könnyezik a szemem, fáj a fejem, és eszméletlenül kellemetlen a közérzetem. Ha sokáig húzódik, akkor úgy nézek ki, mint egy szipós.

Tavasz, 2010. Amikor a levegő kitisztul, a hideg alábbhagy és a természet újra elindítja azon biokémiai funkcióit, melyek télen vegetálnak vagy lelassulnak és amit csak úgy, parasztosan, kikeletnek nevezünk.

És érezni a föld illatát és az avarét, a frissen pattanó rügyekét (bár lehet nincs is illatuk), a felkavart, langyosodó levegőben megkevert termékeny illatok koktélját szippantani: érzékeket borzoló érzés.

És akkor a virágzás. Először alig bújik ki a kemény héjak szétválásának a peremén a vékony fehér, vörös, rózsaszín sáv, ami aztán tovább terjed, majd pattan, le, vagy szét és lesz virág. Egy év után megint. Talán ez a tavasz csúcspontja. Maga az ária. És akkor megint elkezdődött.

Azt hittem, hogy nátha. De nem az volt. Folyton könnyeztem, folyton taknyoltam. És nem éreztem semmit. Szomorított, elfele, a dolog, mert hiányoztak azok a fránya illatok. Nehéz a tavasz kibírása az illatai nélkül. Bedugult orral, ami ráadásul lógatva is volt, gyászosan, a világtól elszigetelve zötyögtem vissza Kolozsvárra és abban reménykedtem, hogy nem akarja senki sem kinyitni az ablakot. Én, akinek a feje folyton kint szokott csüngeni régebb az ablakból, mint kocsiból a pulikutyáé.

A parlagfű, mint allergén hatóanyag váltotta ki az allergiámat. Nyárutón, őszelőn sokat kellett kaszálni és valószínűleg kontaktusba keveredtem vele. Meg is feledkeztem az ősz és a tél folyamán ezen mérvadó deficitemről. Most már jobb. Két spricc az orromba, reggel, és talán eljuthat a nap folyamán a dús illatból valami. Ha szerencsém van. Mert bár a többi tünet eltűnte magát: ez megmaradt.

Ma, hazafele gyalogolva illatot improvizáltam: megérintettem a sövény sok-sok zöldes színben játszó friss hajtásait. Lehunytam a szemem és úgy simogattam végig őket. Kellemes volt. Már a színeknek, ennek a palettájának a megfigyelése illat-féle érzetet váltott ki, amit tetézett az éintés. Illatot idézett elő, igazi illatot, vagy talán tényleg elért az illat az orromba. Az agyamba, az orromon keresztül. De lehet hogy az ujjaimon keresztül. Mosolyogtam. Egy barátomra gondoltam, akinek segíthetne az élményem. Boldog voltam és elégedett.


Mert létezik szinesztézia.

ünnepek. fények.

 ... s valahonnan mézeskalács illata szivárog.

Csöppnyi hangulat néked, olvasóm.

éjszakák. álom illatúak.

Fotó: flóra 

szabi

Szabi. Egy "ismerősöm" megkérte: töltsön vele egy éjszakát. Bekötöttem hát a szemét, megforgattam jól hogy a legkisebb sejtése ne legyen arról, hogy hová megyünk. (Ez volt a feltétel: úgy elkisérni, hogy többé soha ne találjon oda, ne ismerje se az utat, se a helyet, se a lányt, semmit.) Elvállalta.

- Látsz valamit?- kérdeztem.
- Nem.
- Biztos, hogy nem fogsz becsapni?
- Igen, mért tenném? (- a valóságos szabi biztosan megtenné. Ismerem. De ez most éppen nem a valóság leírása céljából történik)
- Talán, hogy visszaélj ezekkel a dolgokkal...
- Nem fogok. Teljesen józanul gondolkodom, és tisztába vagyok a dolgok súlyával.
- Rendben. Akkor induljunk.


Egy ideig csendesen lépdeltünk. Ő- sosem szólalna meg hiába. Én- csak igazán lényeges dolgokról szoktam beszélni. Főleg vele. A városban az utcákon már csak néhány száraz levél adott pár utolsó életjelet magáról. Aludt minden körülöttünk. A bábu a kirakatban, a sofőr a taxiban, az áru a boltban, az órák a falon. Ében feketeség...- lett volna, ha a sárga lámpák fénye el nem kergeti.

- Miért vállaltad el?- kérdeztem.
- Mert kíváncsi voltam.
- Mire?
- Az ismerősödre. Milyen lehet az a lány akinek ilyesmi előfordul a fejében... Elhívni egy vadidegen fiút, akit összesen egyszer látott egy előadáson, hogy eltöltse vele az éjszakát. És elvárná, hogy ne értsem félre, és bekössem a szemem sállal, hogy azt sem tudjam hová, hol és kihez megyek. És elvárásai beteljesültek. ím jön a fiú és eltelik az éjszaka...
- ...és nem fogod látni az arcát sem... Tudod! Mondtam már hogy teljes sötétséget akar.
- Tudom. Mondtad. De miért?
- Nekem azt mondta, hogy rajtatok kívül csak a semmi legyen.- Ezért.
- Hm... Vagy azért hogy mi legyünk csak a semmin kívül.
(Nevettünk)
(...)
- Messze van még?
- Nem. Nincs. Mindjárt ott leszünk... Félsz?
- Mitől félnék?
- Hát... attól, például, hogy milyen lesz.
- Hm. Nem félek. Csak kíváncsi vagyok... A csendre. A beszélgetésre. A beszélgetés közötti szünetekre. A rajtunk kívüli semmire. -hallottam, amint elmosolyodik a hangja. Az ismerősödre. A szobájára, az ablakára, a könyvei illatára... (Talán elgondolkodott...- volna, ha félbe nem szakítom)
-Megérkeztünk. Pillanat, kinyitom az ajtót. így ni. És megyek is. Minden jót szabi, szia.
-Héhéhééé! és a sállal a szememen mi lesz? ki fogja leszedni?
-Mindjárt jön, s ő majd leveszi. Addig ne nyúlj hozzá!
-Jólvan. Köszönöm hogy elhoztál. Szia!
-Szia.


(túl sokat beszéltem... Fel fogja ismerni a hangom. Gyorsan gyorsan át kell öltöznöm. De előtte leültetem.)
Leültettem hát a szobámba: -Várj, mindjárt visszajövök és leszedem a sálat is...
-Rendben. -felelte Ő.
(...)
-Mmmmm... Micsoda illat... Veled jött be?
-Gondolom igen.- válaszolom bizonytalanul.
-Milyen parfüm?
(nagy kacaj)
-Nem használok. Úgysem érezném... De ha elmondanád milyen ez az illat, hálás volnék érte.
-Elmondom, de akkor le kell venned a sálat és közelebb kell jönnöd, hogy jobban be tudjam azonosítani.
-Rendben.- mondtam, és miután levettem a sálat a szeméről, kíváncsian bújtam hozzá.
-... Mmm. Fehér. Tiszta. Üde.- kulcsszavakban. Amúgy meg olyan mintha a tündérek hajnalban kimosnák a liliomot s aztán kiteregetnék hogy az magába szívhassa a felkelő napfény ízét. Ezt megöntöznék egy kis harmattal, hozzáadnának egy adag friss üdeséget, és ez lenne belőle. Akárcsak Tipetupa- Csipike felesége.
(Vidáman felkacagtam. Hízelgett nekem a dolog, annál is inkább mivel kiskoromban nagyon szerettem ezt a mesét. Meg a Tipetupa hasonlat is tetszett.)
-Mostmár igazán elárulhatnád milyen parfümöt használsz.
-Igazán nem parfüm! Kiskoromban volt egy polip-műtétem. Orvosi műhiba történt és azóta nem érzek semmiféle szagot, sem illatot. A frisslevegőt is csak onnan, hogy hideg.
-Sajnálom. Ne haragudj!
-Ááá nem. Már hozzászoktam. És néha élvezem, hogy azt képzelek amit akarok az illatok helyébe.
(...)

Kissé kénylemetlen csend után.
-Az előbb, amikor itthagytál, hol voltál?
-Átöltözni.
-Úgysem látom. Akkor meg minek?
-Egyrészt azért, hogy érezzem az ünnepet-...

Félbeszakít:
- Miféle ünnepet?
-Ünnep az, ami nem hétköznapi-röviden. És a mai nap nem az. Ilyen egyszerű.
-Igen,... igaz. És másrészt?
-Másrészt, meg... biztosan megtalálod a módját annak hogy hogyan fedezd fel a ruhám ünnepélyességét.- ezért.

(Azóta sem tudja, hogy én voltam. De talán nem is ez a fontos az ilyen találkozásoknál, hanem maga a találkozások.)

barsonyos szomouruusag

 fotó: kiscsuri

álom volt, nem is valóság, már nem is nyár volt, de még ősz sem, kettő között sétáltunk a semmiségbe. nem fogtad kezem, s mégis követtelek. illatok, fények vezettek az ismeretlenbe, s szavaink reszketeg hülyesége. maszkok ezre szorult arcunkhoz, csörömpöltek, ha érintettük egymást, s levelet tépve lépkedtünk tovább. hallgass, kedves, nézd a csobogó vízben a tükörképed, magad sem ismered kit mutattál nekem.

 szöveg: elfie

leveles-fahéjas. vörös. meg meleg.

fotó:  zsuzsi

árnyék. illatok. fény.

fotó: kiscsuri

hajnal cseppekben

fotó: kiscsuri

játék. nyarak. emlék. 3.:

fotó: kiscsuri

nyarak. emlék. 2:.

 

fotók: kiscsuri

nyarak. emlék. 1::

fotó: kiscsuri

zöld álmok

model: dalma

fotó: kiscsuri

hajnali.:

fotó: kiscsuri

mosolygós szimatolás

fotó: kiscsuri