fotó: kiscsuri
álom volt, nem is valóság, már nem is nyár volt, de még ősz sem, kettő között sétáltunk a semmiségbe. nem fogtad kezem, s mégis követtelek. illatok, fények vezettek az ismeretlenbe, s szavaink reszketeg hülyesége. maszkok ezre szorult arcunkhoz, csörömpöltek, ha érintettük egymást, s levelet tépve lépkedtünk tovább. hallgass, kedves, nézd a csobogó vízben a tükörképed, magad sem ismered kit mutattál nekem.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés