Ebben a regényben nem a leírás módjára, az írói tehetségre, a stílusra kell figyelni. (Ha így olvasod, csapnivaló). A hangsúly az út közben megélt tapasztalatokon van. A tényeken, amelyekre a cselekmény épül. Arra, hogy egy férjes nő, aki már túl van a harmincon, látszólag tökéletes életet él, képes felrúgni a konvenciókat és minden marasztalás ellenére elutazik. Képes beismerni, hogy talán éppen azzal hibázott, hogy követte a szabályokat. Megteszi az első lépést: felbontja a házasságát és útnak indul. Először csak azért, hogy Istent megkeresse, s ezáltal közelebb kerüljön önmagához. Útját közben más jelentős felismerések övezik. Olaszország pezsgésétől, az élet habzsolásától kezdve, India önfegyelmet igénylő mértékletességén keresztül eljut Indonéziáig, ahol új társra lel. Ez persze a lehető legegyszerűbb és legtömörebb kivonata a valódi történetnek. Részletekről: a könyvben. :)
(Megjegyzés: 1. Azért ezen a blogon, mert ízekben, de főként hangulatokban, élet-érzés(ek)ben bővelkedő könyvről van szó.)
(Megjegyzés 2.:Azoknak akik látták a filmet: lehet, hogy ez (értsd: a film) csalódást okozott, a könyv nem fog!)
