Régi szép határváros ez a „Stalin órás”, vagyis Brassó. A szemtanuk szerint nem sokat változott, többé kevésbé ugyanaz maradt mint amikor jogos tulajdonosai lakták: Waldemar, Rozvita, Wilhelm, Johann stb.
De néha (elég gyakori néha) ez a zöldcsodatortás, Cenkes város csavargó, elcsángult székelyeknek is otthonául szolgált. Az „ejszét” a „disznyot” a „csürkét” és az „asztal bütüjét” itt hallottam először. Itt találkoztam a virágos, damaszt ágyneművel, amihez immár a 23. esztendeje simul a kis lábujjkám elalvás előtt olyan 5-10 perccel.
S felsorolhatnék még sok ilyen túrós lepény illatú életképet, ami azt illusztrálja, hogy számomra nem Csíksomlyó a legszékelyebb hely, hanem a szász Kronstadt. De ennek a szövegnek nincs esztétikai célja, csak le akartam írni egy kartonra, amire a harisnyákat csavarták eredetileg. Annak a nőnek a harisnyáját, akit az este bebalzsamoztak és elvittek, és minden itt a kezenyomát őrzi, például az eperlekvár a szekrénytetején.
kultakutri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése