színescerka

Ahhoz, hogy megtudjam: a színescerkáknak is van illatuk, KELLETT: 2db esős délután, szándék (ami arra irányul, hogy az ember akarjon Többet! kihozni az esős délutánokból, mint általában), (opcionális:) egy társ, aki segít neki feltett szándékában. Az első esős délután volt az, amelyiken szándékomban állt kiszínezni illusztrációimat, de nem volt mivel. Azt mondják, az élet ott kezdődik, ahol a komfort zónának véget ér. Nekem bizony kényelmes lett volna egész délután filmet nézve ücsörögni a szobámba, de akkor mi lesz az élettel?... Tehát Bé volt az, akit meghívtam egy doboz színescerka megvásárlására. Készségesen bevállalta. Menetelve a vizes járdán, mindenféléről beszélgettünk a papírbolt fele. Amikor bementünk Bé felsóhajtott, hogy milyen jó illat van ott. Aztán megvettem a doboz tizenkétszínű herlitzt. Amint kifizettem, nagy meglepetésemre Bé kikapta a kezemből, felpattintotta a doboz tetejét és elkezdte szagolgatni a cerkákat. Azt mondta nagyon szereti... Most a második esős délutánon vagyunk, amikor mindezt írom és közben azon töprengek: vajon a színek azok amik illatoznak vagy a fa, vagy a kettő egyszerre?