Van úgy, hogy azért nem nézem meg a kenyeremre kenendő anyag összetevőit,
mert nem vagyok kíváncsi arra, hogy hány darab és hány féle ee betűvel mérgezem
magam. Csak nyelek. Így nagyobb az esélye annak, hogy jólesik (akár a
kőolajszármazékból készült) margarinos-baracklekváros kenyér.Máskor nem bírok
ellenállni, vagy csupa unalomból kezdem olvasni hogy adalék-anyag így,
tartósítószer úgy.
Az illatokkal is pont ugyanez van. Néha próbálom visszafogni magam, hogy ne
legyek már olyan kíváncsi például arra, hogy ha a hagyma büdös, miért van Jó!
Illata! amikor sül/pergelődik… Vagy hogy milyen illata van a kedvenc
könyvemnek, vagy a saját bőrömnek. Vagy a gáznak, hogy véletlenül se robbantsak
semmit. Legtöbbször nem tudok ellenállni. Ahogy ma sem sikerült. Hallottam a
rádióban, hogy Berlinben feromon partit rendeztek. Nemhogy elkezdtem kívánkozni
Berlinbe, hanem egyenesen az az ötletem támadt, hogy lehetne egy ilyen témájú
PR partyt szervezni. Például. Annak ellenére, hogy én az ilyesmihez hozzá sem
tudnék szagolni. A reakciókra annál kíváncsibb lennék.
Pofon egyszerű az egész. Íme:
1.
A jelölteknek
három éjszakán keresztül ugyanabban a fehér pólóban kell aludniuk. Ezt
beletenni egy zacskóba és odaadni a szervezőknek. (Természetesen a party előtt –
akár pár nappal is)
2.
A
szervezők számokat írnak minden zacskóra rózsaszín papírral jelölve a lányok
pólóit, kékkel a fiukét.
3.
A
partyra való belépéskor a felcímkézett zacskókból lehet válogatni szimat
szerint.
4.
Ha
valakinek megtetszik valamelyik darab, lefényképezheti magát vele (a pólóval).
Ezt a fotót a kivetítőn lehet majd látni.
5.
A
rendezvényt követően a fotók felkerülnek a party facebook oldalára arra az
esetre (is), hogy ha valaki valamit elmulasztott, legyen lehetősége pótolni.
Na? Ki próbálná ki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése